...és ezzel mindent el is mondtam arról, hogy mi szerepel egy itteni kecóvadászatban. (Bár valószinűleg ez is országtól független.) Nyilván a ravasz a tulaj vagy az ingatlanos, az agy jó esetben te magad vagy és nem hagyod magad átkefélni. A kéthavi lakbér meg az az összeg, amivel nem árt ha rendelkezel, mert azt le kell pakolni előre.

Na tehát január 12-én hétfőn felvettek. Nagy volt az öröm, meg minden, aztán másnap el is kezdtem lakást keresni. A manchester.gumtree.com oldalon indítottam, mert ez egy népszerű hirdető honlap. Böngésztem a kiadó lakásokat, a szóbajöhetőket ki is nyomtattam, és aztán még aznap este jómagam is adtam fel hirdetést. Aztán persze a gumtree után még jónéhány honlapot megnéztem, amelyeket most nem listázok, mert úgy érzem, hogy akit érdekel, az vagy kérdez majd, vagy ami még jobb, használja a guglit. Én is a guglit használtam. Mert mint tudod, a gugli a barátod.

Elég az hozzá, hogy még pár lakást kinyomtattam, összesen úgy kb 15-20 lehetett, majd sorrendet csináltam, aztán elkezdtem emaileket küldeni ahova lehetett, a telefonosokat meg nyilván másnapra hagytam.

Reggel aztán nagy izgalommal ültem a géphez, és néztem, hogy jött-e visszajelzés egyrészt a hirdetésemre, másrészt a jelentkezéseimre. Hát jött. Jópár. Viszont egyből kettő is volt olyan, amelyik átb@szós. Persze ez csak pár órával, néhány email váltással később derült ki. Hát alig bírtam elhinni amikor kibontakoztak ezek a történetek!
Egyrészt ki voltam akadva, hogy ennyire balf@sznak néznek! Másrészt meg utána azon akadtam ki, hogy nyilván vannak, akik ezt beveszik és lehúzzák őket.
Aztán a rákövetkező kb 7-8 napban még vagy 4 ilyen baromarc megtalált, de már rutinos voltam, és az első vagy második emailből leszűrtem a dolgot, és udvariasan mondtam, hogy tudom, hogy mit akar, rossz helyen kopogtat.

A módszer a következő:
Írják, hogy ilyen-olyan házuk/lakásuk van, ennyi meg annyiért. Aztán jön a maszlag, hogy ők messze vannak a lakástól, pl külföldön dolgoznak, vagy távoli városban és hogy már 1-2-szer átverték őket, ezért ők szeretnének biztosra menni, hogy neked komolyak a szándékaid, mert csak úgy habókra nem fognak utazni hogy megmutassák a kecót.
Szóval azt kérik, hogy küldj át 500 fontot egy ismerősödnek, vagy családtagodnak a Western Union-on vagy egyéb hasonló pénzküldőn keresztül és a bizonylatot amit kapsz, azt vagy szkenneld be és küld el emailben vagy csak add meg neki az azon szereplő adatokat, így meg tud győződni arról, hogy neked van 500 font induló tőkéd.
Aztán persze nyilván az adatokat ismerve csak bemegy és felveszi a pénzed, te meg rájössz, hogy milyen gyökér vagy. És aki belemegy az meg is érdemli mondjuk.
Ebben még az a szép, hogy nincsenek földrajzi korlátok, csinálhatod ezt akárhonnan ahol van ilyen pénzküldő és persze megcélozva akármelyik országot ahol ugyancsak van ilyen lehetőség a pénzküldésre. Mondjuk annyira egyszerű a dolog, hogy még magam is elgondolkodtam azon, hogy belefogok ilyenbe... :D

Azért sikerült lezsíroznom pár időpontot a hétvégére, meg erre a hétre. Az első lakás amit megnéztem, nagyon pofás volt, nem volt büdös, a szoba megfelelően nagy volt, nem volt lelakva egyik helyiség sem. Szóval tetszett eléggé, de hát nyilván az volt az első, szerettem volna még többet megnézni. Hát a többi aztán nagy csalódás volt. Összesen kb 7-8 kecót néztem meg. Többsége ügynökségen keresztül volt.

Az egyik különösen frankó háznézésnek bizonyult. Várok a ház előtt nyilván kb 10 perccel a randi előtt. Aztán befut 2 stricinek álcázott ingatlan ügynök - vagy mi a szösz. Az egyik az tök sötét volt, gőze se volt az egészről, teljesen csicskaféle nyomigyerek volt. A másik meg a macskajancsi, amelyik próbálta erőltetni a dumát, meg a jópofit. Szóval ketten jelentek meg egy 350 fontos albérletet rámsózni. Ez arányaiban kb annyit tesz, mintha mondjuk egy 15000 ft-os lepattant albit akarnál kiadni. Hát mi a f@szomnak oda KETTŐ ingatlanügynök??! Na, de ez még nem volt elég, ezt még megfejelték azzal, hogy még a tulaj is jött! Hát kész voltam. Na meg főleg akkor amikor a ház elé gördült valami bazinagy dög terepjáró és kiszállt belőle egy erősen maffiózónak kinéző fazon. Mondjuk nem az a fajta maffiózó, aki az izom, hanem inkább az ész. Szóval lényegében jó, hogy jött, mert ugye volt a csicska, amelyik csak vigyorgott és egy értelmes mondatot se mondott, aztán volt a baromarcú amelyik próbálta a mellébeszélést nyomatni, de miután 1-2-szer elég lesajnálóan néztem rá, leállt és a maffiózó vette át a szót, aki normálisan tudott beszélni, elmondta a tényeket, az ő elvárásait, én meg az enyéimet. Úgymond 'egy szinten' tudtunk beszélni. Na, rövidre zárva a dolgot, nyilván nem ezt a lakást vettem ki.

Amit kivettem az a legelső volt. Mind közül az volt az egyetlen rendezett, nem lelakott, nem büdös. Meg annak volt a legnormálisabb tulaja, aki szintén nem beszélt mellé és nem próbált oltani hülyeségekkel.

Nos, a kitűzött költözési időpont január 31. vagy február 1. Aztán elhagyom a csodálatos Accrington városát. Persze azt nem állíthatom biztosra, hogy Manchesterben jobb lesz, de ha szar is, akkor is inkább legyen szar Manchesterben mint Accringtonban.