A már-már elkeseredett, de azért mindvégig kitartó munkakeresésem végül meghozta gyümölcsét. Hogy ez a gyümölcs mennyire lesz ízletes, az természetesen majd a munkábaállás után fog kiderülni.
Egyelőre ezek az öröm, az izgatottság, a várakozással telítettség napjai. Tele vagyok gondolatokkal, pörgök, emlékezek, és előretekintek, tervezgetek, és hát nyilván lakást keresek Manchesterben.

De ne szaladjuk ennyire a dolgok elébe. Pörgessük vissza az idő vaskos kerekét  csütörtökre, Január 8-ra elsőként amikoris megjelentem az interjún... késve.
Szóval az interjún nem izgultam, mert a munka amire jelentkeztem, az ugyanaz, amit most már több, mint 2 éve csinálok. Bár meg kell sajnos jegyeznem, hogy nem akartam ugyanezt a munkát vagy legalábbis nem ugyanilyen pozícióban, de mivel elég hosszú ideig a sikertelenség zord szele lobogtatta jelentkezési lapjaimat, ezért úgy döntöttem, hogy elég, megelégszek annyival, hogy ez a meló, csak máshol.

Jött péntek, és hívtak mert hogy valami nem stimmelt az erkölcsi igénylő lapommal. Nos ez már gyanús volt, mivel nyilven nem minden interjúra behívottról kérnek erkölcsi bizonyítványt. Itt tehát már sejteni véltem, hogy alakul a dolog. (Megjegyzem, itt az erkölcsi bizonyítvány nem úgy megy mint nálunk. Itt magánember magáról nem kérhet, hanem munkáltató kérhet a dolgozójáról, vagy a leendő dolgozójáról - persze a tudtával, mert a kérelmet az egyén tölti ki.)

A következő mozzanat az már hétfőn volt, mikoris koradélután hívtak, hogy át tudom-e faxolni, vagy be tudom-e vinni az NVQ-mat (ez egy szakmába vágó, viszonylag magas szintű képesítés, amit 2007 végén csináltam, és amire azért vagyok büszke, mert ez volt az első komoly angliai tanulmányom. De valószínűleg nem az utolsó.). Szóval mondtam, hogy hát faxolni nem tudok, de postán el tudom küldeni. Hát aztán mondják, hogy jó lenne, ha be tudnám vinni még aznap, mert jól jönne a döntéshez. Hoppá! Ja, hogy a döntéshez?! Ja, kérem akkor viszem azonnal. :) Úgyhogy rögtön összekaptam magam, kocsiba ültem és mentem.

Bemegyek, mondom ki vagyok, miért jöttem, hívják az illetékest, az lefénymásolja az cuccot, én még odanyomom a diplomámat - mondván, hogy ilyenem is van ám, bibí :) azt is lefénymásolja, visszaadja, aztán a kezembe nyom egy csomagot nagy borítékban és odaböki csak lazán, hogy akkor itt van a szerződésem... Ja, mondom, felvettek? Hát a telefonba erről még nem volt szó. Szóval kiült egy nagydarab vigyor a pofámra, elpakoltam a motyót, megköszöntem a lehetőséget, udvariasan elbúcsúztam, aztán léptem.

Nos, bár számítottam a dologra, azért sikerült meglepniük. Családot gyorsan felhívtam, aztán húztam haza felhívni a főnököt, kérni, hogy 2 héten belül engedjenek el. Nem volt vele gond, szóval este megírtam a mézes-mázas felmondólevelet. Tehát így Január 26-án kezdhetek is az új helyen.

A cég amúgy Rochdaleben van, a meló is akörül lesz valahol. Így tehát van lehetőségem végre Manchesterbe költözni! :D Szóval most ez a nagy helyzet. Azért ez a lakáskeresés is érdekes dolog, már első nap két szélhámos is megtalált. De ez már egy másik történet...