Nem mindennapi élményben volt részem pénteken. A gyerek (ahol dolgozok) ugyanis péntekenként már egy ideje rendszeresen jár egy 'Life Church' nevű helyre. Hát mondták a többiek, hogy ez egy amolyan vallásos összejövetel fiataloknak... több se kellett nekem... agyjunk neki - gondoltam - ezt meg kell néznem.
Odaértünk. Templom. De csak kívülről. Belül egy erősen fiatalos bár jellegű helyiség, neonfények, fotelek, kanapé, asztalok, csocsó, billiárd, pléjsztésön és ví. 10-15 éves forma gyerekek csacsognak, játszanak, elvannak. Mindenki mosolyog, vidám, jókedvű, a személyzet alig múlt 18, azok is körbe-körbe járogatnak mindenkihez, mint jó házigazdák.
Falon kivetítőn nézem a programot: nyitás után fél óra 'chill out' lazítás ebben a helyiségben, aztán egy fellépő (egy vendég, aki majd beszédet tart). Mindez majd a szomszédos helyiségben lesz. Na, eljött az idő, átmentünk, hát az meg egy elég nagy terem, színpaddal, fényekkel, hangosítással meg minden. Ja és székek a nézőtéren. És persze hangszerek... hmmm... Leül mindenki szépen, aztán egy házigazda rövid köszöntőt mond, majd a zenekar (The Noise) belecsap és természetesen mindenkinek fel kell állnia és tapsolnia... kivetítőn megy a szöveg, igazi keresztény rock téma. Nagyon durva. És mindenki tapsol, ugrál, énekli a szöveget... extázis.
A fellazulás után leülhetünk és egy kis geg következik, amely tulajdonképp a lancashire-i akcentus kifigurázására épít - semmi vallásos téma, meg ezzel együtt be is mutatják a vendéget, akiről igazából nem tudtam kideríteni, hogy mi a francot csinál, miért olyan 'Valaki'. De valószínűleg csak annyi a lényeg, hogy prédikál fiataloknak és állítólag vicces lesz majd a beszéde.
Na, a banda belecsapott mégegy számba, de ezúttal nem volt elég felállni, előre is kellett menni a színpadhoz és most már aztán totális extázisba kellett esni. Ugrálás, üvöltözés, meg minden... Vidám Vasárnap. Aztán ahogy mindenki ugrált a rockzenére nekem képek villantak be a múlt heti Metallica koncertről... ott is volt extázis, de azért a más volt. Meg itt sajnos nem lehetett pogózni, pedig gondoltam rá, hogy miközben ordítva éneklem, hogy 'isten szeretete többet ér mint az életem' beugrok egy cséplő pogóra, vagy felverekszem magam a színpadra és onnan indítok egy tömegszörföt... meg persze azon is járt már az agyam, hogy milyen jó kis poszt lesz majd ebből...

Letudtuk a vadulást, és elérkezett végre a szónok ideje. Hát mit mondjak... szerintem iszonyat gagyi volt. Nagyon elnyújtott, hosszú felvezetők, nem átérezve, inkább csak elhadarva, összeizgulva vagy a franc tudja. Meg hát persze ilyenek, hogy 'Jézus az arc' meg hasonló fiatalos beszólások - egyszerre realitást nyert a Dogmás 'Krisztus haver' mint a keresztény kabalafigura. Sajnos a végét nem tudtuk megvárni pedig kíváncsi voltam rá. Már csak azért is, mert ameddig eljutott, abban túl sok értelem nem volt. Na de sebaj, mert remélhetőleg lesz még lehetőségem menni ha megint be leszek osztva péntekre.

Amúgy ez az egész megint arra volt jó, hogy átgondoljam azokat az őrült ötleteket, amelyeket talonban őrizgetek egy ideje, pl a vallásalapítás, illetve a keresztény rockbanda.