Megmondom őszintén, hogy hulla fáradt vagyok, de úgy érezm, így az utolsó-első nap után muszáj/illik/érdemes/kell írni. (A megfelelőt mindenki aláhúzhatja egy hegyes szerszámmal.) Tehát megvolt az utolsó munkanap és csak egy lélegzetvételnyi szünet után már indult is az első nap. Gombóc volt a torkomon, mint Antinak. Mondjuk nem volt vészes. Csak ez a rohadt fáradtság...
Vasárnap éjszakára bementem. Előző nap még úgy volt, hogy olyannal leszek, aki mellett azt terveztem, hogy majd tudok szunyálni pár órát, de ő nem tudott bejönni dolgozni, úgyhogy olyannal voltam, aki mellett nem akartam kockáztatni. Még akkor is ha utolsó munkanap... sosem lehet tudni, még ilyenkor is elkaphatják a tökömet, aztán összecseszik a jól felépített terveimet. Amúgy persze azt sem tartom véletlennek, hogy vasárnapra tették az utolsó napomat, tudva azt, hogy hétfőn már kezdek az új helyen... Tehát maradt a saját stílus: emelt fővel végigcsinálni még ha megf@aszulok is. 
Szóval nem aludtam, viszont reggel ahogy jött a váltás, le is léptem. Így is még szaporáznom kellett. A korai befejezéssel kb 7.10re otthon voltam, aztán reggeli, meg megfőztem a kajámat mára (mert tegnap elmaradt, mert akkor is sűrű volt a program), aztán fürdés, készülődés, aztán kocsiba be, és irány Rochdale. Mondjuk időben ott voltam.
Nem úgy, mint az interjún... Haha... Apró popó, interjú! Hát voltak ismerős arcok! A velem együtt interjuvoltak jó részét felvették. Többek közt azt is, aki tökegyértelmű dolgokat kérdezett meg. Mondjuk hozta ma is a formáját... meg kiderült, hogy rendőr akart lenni, csak a látásvesztése túlment a rendőrségnél megengedetten. Mondjuk ez azért szar érzés lehet neki... de hát ez van. Shit happens - mondja az angol. A jó-csaj is bejutott, meg még pár arc, nagyrészük azért normális, már-már szimpatikus - egy kis jóindulattal.
Ami még jobb, hogy egyelőre akikkel találkoztunk irodai szinten (managerek, egyéb főnökök, stb) elsőre rendben vannak, sőt tényleg megvan az a gondoskodni akarás (de nem elvakult reménytelen idealizmus!), amiben korábbi munkáltatóm elég komoly hiányosságokat mutatott. És ráadásul itt nem csak a gyerekekről beszélek, hanem a dolgozókról is. Ez a cég ugyanis valószínűleg ismeri Mária Terézia mondását, miszerint 'etetni kell a juhokat ahhoz, hogy nyírni tudjuk...'
Ez tehát az első benyomás. Csak az a rohadt fáradtság ne lett volna... Mondjuk ott még egész jól bírtam, csak visszafelé már elég óvatosan kellett vezetnem. Mire hazaértem, meg már csak egy gyors kajára voltam képes, aztán mentem aludni kb 2,5 órát, hogy erőt gyűjtsek. Sajnos az edzés kimaradt, mert még így az alvás után sem volt erőm hozzá. Pedig kedvem az megvolt. De az még nem elég, egy fáradt, dekoncentrált tingli-tangli csak sérülésveszélyt rejt. Meg aztán még főznöm is kellett holnapra, meg ide íronom, aztán már mindjárt 10 óra. Még bevágom az utolsó kaja adagot, elmosogatok, aztán bedőlök az ágyba.
Utolsó kommentek