Az elmúlt 2-3 napban elég furcsa, de érdekes dolog történt velem. Bizonyos okokból 2,5 év után először komolyan felötlött bennem a hazamenetel gondolata. Az okokba most nem megyek bele. De nemcsak hogy felötlött egy kósza pillanatra, hanem el is gondolkodtam azon, hogy mikor, hogyan, meg hogy mihez tudok majd kezdeni Magyarhonban.
Az érdekessége a dolognak az, hogy a viszonyulásom az itteni léthez mennyire megváltozotott hirtelen ettől az egésztől. Az itteni élet, maga az, hogy külföld, meg idegen nyelv, meg annak nehézségei és szépségei, a motíváltság, amit eddig élveztem, hajtórerő volt, ez adta az egész pikantériáját, egy csapásra nemkívánatossá vált. Ahogy komolyan fontolgattam a hazamenetelt, az idegen környezet valóban idegen lett, a nyelvi különbség gyötrő pluszteherré vált és kilátástalannak tűnt a tökéletes elsajátítása. Egyszerre idegennek éreztem mindent magam körül.
De azért a dolgok rendeződtek és hazamenetel csak egy gondolat maradt. És lám, újra ambíció, törekvés, tanulni- és tapasztalnivágyás van.
Utolsó kommentek