A külföldi élet egyik nagy előnye, hogy az ember fia hozzájuthat olyan dolgokhoz, amelyek Magyarhonban a büdös életbe soha. Gondolok itt pl. koncertekre. Januárban voltam Linkin Parkon (kép)
most pedig 2009 februárjában Metallicara megyek. Attól függetlenül, hogy nem vagyok fanatikus Metallica rajongó, azért ez mégiscsak elég nagy szó. Ahoz tudnám hasonlítani, mintha mondjuk Antony Hopkins-t mennék el megnézni színházba, ahogy Hannibal Lectert-t alakítja. Talán nem feltétlenül a legtökéletesebb hasonlat... de csak arra akartam utalni, hogy a Metallica a zene Antony Hopkins-a.
Utolsó kommentek