Erősen a két ünnep közt vagyunk... Letudtuk a karácsonyt, már csak az újévet kell átszenvedni, aztán jó lesz...
Persze azért itt sem múlt el eseménytelenül a karácsony - bármennyire is minimálisra vettem az ünneplést. Előszöris volt céges buli. Vacsora, aztán klubbozás. Nos én csak a vacsorára mentem. Bár arra sem akartam. Előszöris mert a nappalos munkatársaim 90%-a faszkalap. De ezen megpróbáltam túljutni, úgyhogy elhatároztam hogy ha más nem, legalább a kajára elmegyek. Aztán alig 1 héttel a buli előtt felfüggesztették a két éjszakás kollégámat. Ez mondjuk külön sztori, hogy miért utálnak minket, éjszakásokat és miért akarnak megszabadulni tőlünk. Bár leginkább attól a kettőtől, akikek felfüggesztettek. Szóval az eset után erkölcsi aggályaim voltak, még inkább nem akartam menni. Aztán végül a buli napján úgy döntöttem, hogy bassza meg mindenki, elmegyek.
Hát persze indiai étterembe kellett menni... Mert ugye mindig a kisebbségé a döntés joga, a többség meg alkalmazkodjon... na mindegy, én mondjuk szeretem az indiai kaját. Csak ezek olyan amatőrök voltak, hogy paki létükre olyan éttermet szúrtak ki, ahova nem jár se indiai, se pakisztáni. Nyilván az ok az, hogy a kaja szar. Vagy legalábbis nem olyan mint amilyennek kéne lenni. Hát igen. Rossz nem volt, de nagyjából azt a szintet érte el, amit a készregyártott üveges curry szószokkal lehet összehozni.
A vacsora unalmas volt. Pláne hogy úgy döntöttem, nem iszok. Aztán meg átmentünk Burnley-be. Nem akartam oda már én menni, mert nem láttam értelmét annak, hogy átautózok, megiszok egy bambit, aztán hazajövök. De meggyőztek, hogy menjek. Szóval átautóztam, megittam egy bambit, aztán hazamentem. Mondjuk kicsit benne volt a boogie a lábamba, gondolkodtam, hogy el kéne menni valahova 1-2 pintre, de meggyőztem magam, hogy jó lesz nekem otthon. Jó volt.
Na aztán elérkezett a karácsony is. Mindenkinek megmondtam, hogy én senkinek semmit és senktől semmit. Tartottam is magam. Aztán azért Gizitől kaptam ajándékot. Aminek őszintén megvallva nagyon örültem. Meg persze a család is küldött csomagot, annak is nagyon örültem, meg meg is lepődtem nagyon. Szóval a dec 24 úgy telt, hogy egész nap a szobámban gubbasztottam, aztán meg éjjelre mentem dolgozni. Mert hát miért ne. Mondjuk nem volt vészes, mert nem volt egy gyerek se. Meg legalább nyugiban megsütöttem a bejglit. 
Egész jó lett, bár be kell hogy valljam, a diótöltelékkel kicsit túllőttem a célon, elég tömény lett.
Aztán másnap, 25-én egy szolíd alvás után összedobtam egy nagy adag nokedlit, aztán elhúztam dolgozni, ahol meg pörköltet raktam össze, plusz előkészítettem a fasírtot. Mindezeket pedig azért, mert aztán másnap meg mentem karácsonyi házibuliba egyik munktatársamhoz. Ahoz amelyik fel van függesztve, és elvileg nem szabadna beszélnünk. Szóval hivatalos voltam hozzá egy szűk körben elfogyasztott karácsonyi ebédre, aztán meg piálás, este meg nagy pörkölzabálás. Számomra meglepő módon a fasírtnak volt a legnagyobb sikere. Azt kb 1 perc alatt elkapkodták. A pörkölt is bejött eléggé. A bejglitől már nem voltak annyira hasraesve. Mondjuk ennek leginkább az az oka, hogy itt se a mák, se a dió nem olyan népszerű mint nálunk. Bár mondjuk a tény, hogy én sütöttem a bejglit és nem valami kész/félkész szar, már elég volt a láblevételhez. Mert ugyebár itt nem nagyon főznek az emberek, tisztelet a kivételnek, de a sütés... na, az teljesen ismeretlen.
A házibuli amúgy nagyon jó hangulatban telt el, és bár eléggé készrevágtam magam, azért annyira nem voltam vészes, ráadásul emlékszem is a dolgokra - vagy legalábbis azt hiszem. Aztán most már ismét munkával telik az éjszakám. A gyerekek is visszajöttek. Legalábbis egy kivételével, akit most a rendőrség keres.
És hogy mi várható a közeljövőben? Hát jön a szilveszter, amit terrrrmészetesen munkával fogok tölteni. Aztán meg az új év... nos... bár most elég nyomoruságosan érzem magam, azért nagyon bizakodom abban, hogy a 2009. év jó dolgokat, pozitív változást fog hoz. Szóval jó lesz...
Utolsó kommentek