Már 3,5 éve itt vagyok. Ez alatt... voltam megszorulva, fázva fűtésről álmodva, megharapva, állba vágva, átverve, segítve, rendeződve, belerohanva, magamból hülyét csinálva.. és rá kellett jönnöm, hogy a tea tejjel az igazi. És még valami, amit nem árt megfogadni: 'When in Rome, do as the Romans do.' - azaz 'Rómában tégy úgy, mint a rómaiak.'
Olyan nagy az össze-visszaság körülöttem, meg bennem, hogy már kezd idegesíteni. Pedig egy kis kuszaság nem szokott megártani. Készülök a hazamenetelre, de igazából nem tudom, hogy mi van, mit akarok, mit kell még előtte elintéznem. Már többször próbáltam listát írni, de még…
Vasárnap végre sikerült találkoznom magyarokkal! Ráadásul elég jó arc volt mindenki, ami azért nem mellékes. Bár hogy én is az voltam-e azt nem tudom, mert olyannyira belejöttem a piálásba, hogy lehet, hogy átestem a 'jópofából' a 'pimaszba' - bár talán inkább a 'tapló' illik…
Mához 1 hónapra ismét a drága anyaföldet tapossa majd lábam. (Legalábbis ha minden jól megy.) Meglehetősen izgatott vagyok. Na persze nem honvágy vagy ilyesmi, de azért mégiscsak 1 éve nem voltam otthon, ami akárhogyan is nézzük, hosszú idő. Ha most így belegondolok, el is…
A gúnyos önmarcangolás percei ezek... Bizony... 'How sad's that...' mondja az angol amikor valami szánalmas dologról beszél. És amikor majd hétfőn előrukkolok azzal, hogy egyedül mentem 'szórakozni' szombat este Manchesterben, akkor a gondolatom végére én is odatűzöm e kifejezést.…
Utolsó kommentek