A gúnyos önmarcangolás percei ezek... Bizony... 'How sad's that...' mondja az angol amikor valami szánalmas dologról beszél. És amikor majd hétfőn előrukkolok azzal, hogy egyedül mentem 'szórakozni' szombat este Manchesterben, akkor a gondolatom végére én is odatűzöm e kifejezést. Mert hát igen, valóban szánalmas. Bár ugyan idézőjelbe tettem, hogy 'szórakozni' amiatt mert ugye a szó tartalma jelen esetben irónikus; azért mégis ha átgondolom, nyugodtan elhagyható az idézőjel, mert ténylegesen jól éreztem magam. Persze nem olyan volt, mintha társasággal lettem volna, de azért nem unatkoztam.
Kezdve már rögtön azzal, hogy ahogy az utcára(!) kiléptem, máris megcsapott a kajálda (take-away) szag. Tudom, hogy a péntek/szombat az 'take-away night' the hogy ennyire... hiszen a legközelebbi kajálda is legalább 3-4 percre van. És nem csak hogy az utcára kilépve éreztem, hanem még azután is, hogy gyalogoltam vagy 5 percet és már kanyarogtam is utcákon. Szóval érdekes jelenség volt...
Aztán ahogy a lakóövezetből kiértem, elindult az éjszaka. Az utcák tömve, autók, taxik tömkelege, minthacsak hétfő reggeli 'rush-hour' lenne. Emberek kis csoportokba tömörülve, kikenve, puccba vágva, ami csak kell.
Ahogy haladok a belváros felé, túl a főiskolás (tarisznyás) szakaszon, egyre inkább a luxusribancok stíulsa veszi át a hatalmat. Kiszőkített luvnyák hada, akik mintha ugyanarról a gyártósorról szabadultak volna - bár legtöbbjüknél az 'építőanyagtúlfolyás' miatt az igényesség, mint olyan, nem létezik. Persze, ha mélyre akarnék mennik szociofilozófiailag, azt mondanám, hogy ez nem az ő hibájuk, hanem sokkalinkább egy társadalmi kényszer, amely már olyannyira beépült a tudatba, hogy már nem is annyira kényszer, hanem sokkal inkább egy jellemző tulajdonság.
Persze nem akarok fikázni senkit, hiszen alapjában véve néha inkább néznék ki szarul, de társaságban, mint jól, de egydül... és hát mégiscsak én ténferegtem egyedül az manchesteri éjszakában...
Azért tényleg jól éreztem magam. Pár helyre betértem, ittam, 1-1 korsó sört, néztem az embereket és elszórakoztam magamban.
Többek közt voltam a Norwegian Blue-ban is. Annak idején, még Ákossal voltunk ott és bár ő annyira nem, én viszonylag jól éreztem magam mivel többek közt olyan számokat játszottak, mint pl a Summer of '69 és ha jól emlékszem, egyszer ott elég sokáig cseverésztem egy csapat nővel. :) Persze ez még akkor volt, amikor alig 1-2 hete voltam Angliában és azt hittem, hogy enyém a világ, és mert külföldi vagyok, ezért mindenki érdekesnek, izgalmasnak tart.
Na, ez az elgondolásom azóta változott - bár lehet, hogy érdekes vagyok, de talán annyira ezt már nem erőltetem. Már más szemszögből nézem a dolgot, és nem kérkedek 'külföldiességemmel'. És már nem is játszottak olyan jó zenét...
Utolsó kommentek